Fertő-tó

Nem hitelesített, nyers adatok! Az adatok hibájából eredő károkért felelősséget nem vállalunk. 

A Fertő-tó és a Hanság a Kárpát-medence második legnagyobb síksági jellegű tájához, a Kisalföldhöz tartozik.

Magának a tónak az alakját - melyet a vízszintváltozások jelentősen nem befolyásolnak - veséhez lehet hasonlítani, melynek öble kelet felé néz. Ebben az öbölben és még a tőle néhány km-re keletre eső sík területen kb. 80 kisebb-nagyobb szikes tó található, melyek közül a legnagyobb a 2 km-es Zick-lacke (Szikes tócsa).

A területet Dél felől a Hanság-főcsatorna határolja, mely hosszú szakaszon egyben a Magyarország és Ausztria közötti határt is képezi. A szóban forgó sík terület neve Fertőzug, magassága 120 m. A Fertőzug Kelet felől a Hansággal határos, amelyen a Hanság-főcsatorna, majd a Rábca vezet keresztül.

A tó rendkívül kis vízgyűjtője a Mosoni-Duna hatalmas, fele részben Ausztria területére eső vízgyűjtőjének része.

A tó eredeti állapotában, egészen a XVIII. sz. végéig lefolyástalan volt. A Hanság 1775-ben megkezdett lecsapolása során épített Fertő-csatorna, majd Hanság-csatorna tették lehetővé a tóból való vízlebocsátást és ez a helyzet napjainkig is.

A táj fő elemét képező tó újabbkori története lényegében a vízszintváltozások és ezek hatásainak története. Ez a tó környezetének történetét is befolyásolta, mely azonban csak akkor lesz teljes, ha a Hanság történetével együtt foglalkozunk a Fertő-tóval.

A Fertő-tó története tulajdonképpen a vízállás-változásainak - kiszáradásainak és újratöltődéseinek - története.

A XX. század elejéig a tó vízháztartását a vízgyűjtő hidrológiai és morfológiai paraméterei, mint természetes tényezők határozták meg. E tényezők együttes hatására sokszor szélsőséges vízszintek is kialakultak, az évszázadok során a tó többször kiszáradt, s árvizei katasztrófális elöntéseket okoztak. Legutóbb az 1860-as évek rendkívül aszályos időjárásának hatására száradt ki a meder.

A tó kedvezőtlen szélsőségeinek megelőzése céljából több emberi beavatkozást is terveztek, melyek közül számos meg is valósult az elmúlt egy évszázadban. Érdekességként megemlíthető, hogy a XIX. századi tervek között szerepelt a tó teljes kiszárítása is.

A XIX-XX. század fordulóján a Hanság-főcsatornát meghosszabbították a Fertő-tóig, s Pomogynál a szabad lefolyás korlátozására egy zsilip épült. A szabályozható vízlevezetés érdekében 1956-57-ben megépült a csatornán a Mekszikópusztai zsilip, amelynek kezelésére a Magyar-Osztrák Határvízi Bizottság 1965-ben fogadott el először szabályzatot, amelyet 1998-ban módosítottak.

Azóta a tó vízszintszabályozása a természetes tényezők mellett nagyban függ a zsilip üzemeltetésétől. A zsilip kezelésére vonatkozó szabályzat elsősorban az árvízi biztonságot tartja szem előtt. Az elmúlt évek aszályos időszaka azonban újabb kérdéseket vet fel a Fertő-tó vízgazdálkodásával, vízszintszabályozásával kapcsolatban.

A változó vízállás kedvezett a növényzet, főként a nád és sásfélék térhódításának. Napjainkban a Fertő-tó a tavi szukcesszió folyamat előrehaladott, elöregedő stádiumban van. A tó teljes területének 56%-a náddal rokon vegetációval borított. Az ¼ résznyi magyar tórészen ez a szám 85 %.

A tó alapadatai

Hossza: 35 km

Szélessége: 6-12 km

Átlagos vízmélysége: 1,0 m

Víztérfogata:  250 millió m³

Ebből a magyar tórész: 20 millió m³

Magyar tórész iszaptérfogata: 50 millió m³

Éves csapadék átlag: kb. 600 mm/év

Éves párolgás: kb. 800 mm/év

A Fertő-táj nemzetközi elismertségét bizonyítja, hogy 1979-ben bioszféra rezervátummá nyilvánították, 1989-től pedig a Ramsari Egyezmény nemzetközi jelentőségű vadvizei között is számon tartják. 1994. március 8-án az egykori Hanság Tájvédelmi Körzet hozzácsatolásával létrejött a Fertő-Hanság Nemzeti Park. 1994. április 24-én került sor az osztrák oldalon megalakult nemzeti parkkal közös megnyitóra.