Rába

A Kisalföld DNY-i részének hatalmas vízrendszere A Dunántúl területén súlyponti helyet foglal el. A teljes vízrendszer hazai része a Dunántúl területének 22%-a. A két vízrendszer egymástól teljesen el sem határolható, hiszen a régi időben a Rábca Győrnél a Rábába ömlött, mellékfolyójának tekintették, ma azonban már önálló torkolata van.

A Rába-Rábca és a Fertő-tó magyarországi területének jellemzőit a terület geológiai és vízrajzi kialakulása határozza meg.

A Rába a Keleti Alpokban ered. A hegyek közt szűk völgyben folyik, nagy esésel. Mellékvízfolyásai (Feistritz, Lapincs, Pinka, Ikva) bővízű folyóvá teszik. Körmend alatt a Rába Ragyogóhídig az Őrségi dombok 2-3 km széles völgyében kanyarog. Jobb oldali mellékfolyója a Herpenyő, 50 km vele párhuzamosan folyik a völgy fenekén.

Sárvár alatt a folyó kilép a Rábaköz széles síkságára. A hordalékkúpról leérve, Marcaltőnél esése hirtelen lecsökken és itt találkozik, közös völgybe kerül a Marcallal, de vele csak 30 km-es párhuzamos folyás után, Győr mellett egyesül. Néhány km-rel lejjebb azután beömlik a Mosoni-Dunába.

A Rába völgye régen évente többször került víz alá. Ennek egyik oka a meder elhanyagolt állapota és a malmok rőzsegátjai voltak. A Rába mindig bővízű lévén, medrében a malmok egymást érték. Az árvíz leggyakrabban Nicknél tört ki és egészen a Hanságig végigöntötte a Rábaközt. Itt már 1579-ben építettek töltést. Az 1622. évi XIV: tc. a Rába medrének és az újabb malomárkoknak megvizsgálást és a medrek tisztogatását rendelte el, mert az árvizek Győr várának épségét is veszélyeztették. Ennek hatására 1630 körül végeztek is szabályozási munkálatokat, de a bajok nem szűntek meg.

Több mint 2 évszázadon keresztül az árvizek kezelését nem sikerült megvalósítani, több terv és intézkedés is született, de egyik sem bizonyult végleges megoldásnak. További vitára adott okot a a Kis-Rába-toroki gát, mely Nicknél a Rába vizének egy részét a Kis-Rába malmaira terelte át.

A szabályozás ügye 1843-ban megindult, de tovább a kérdés 1859-ig nem jutott, amikor a marcal-völgyi érdekeltek megalapították a Marcalvölgyi társulatot. Így a Marcal szabályozását a Rábáétól függetlenítették.

1864-ben a Helytartótanács a Rába-völgy és az attól elválasztható Marcal-völgy szabályozását elkerülhetetlenül szükségessé mondotta ki, majd választmányt küldött a Rábaszabályozó Társulat megalakítására. A Rába-Fertő-Hanság-Tóköz árterének érdekeltsége 1870. április 20-án Györött artott űlésén kimondta, hogy az általános Rába szabályozást tartja szükségesnek.
1873-ban szabályszerűen megalakult a Rábaszabályozó Társulat, elfogadták Újházy János terveit, aki a bajok okát a 18 szakszerűtlenül épült malomgátban látta. A társulat tervbe vette a Rábapatytól lefelé található összes fenékát eltávolítását, 27 kanyarulat átvágását, és mindkét parton töltések építését. A malomgátak elbontása a Rába 15,26 méteres esésnövekedését eredményezte. Ennek következtében a felső szakasz megszabadult az árvizek pusztításától. Az árvizek a kisebb esésű szakaszra zúdultak, ahol a meder nem tudta azokat levezetni, így a károk itt növekedtek. A szabályozás részletes terveit Meiszner Ernő készítette, de a terveket költséges voltuk miatt nem fogadták el.

1879 tavaszán árhullám vonult le, amely a töltéseket több helyen átszakította. 1880-ban megállapodtak a Rába Sárvár-Győr, a Rábca Győr-Hogoth közti szakaszának szabályozásában, valamint a Fertő-csatorna Bősárkányig történő kiásásában. A közgyűlés a munkálatokhoz szükséges kölcsön megszavazását megtagadta, Szapáry erre lemondott és Radó Kálmánt nevezték ki kormánybiztosnak.

1883 januárjában hatalmas téli árvíz jött, mely Győrt végigsöpörte és különösen a Rába bal partján lévő városrészeket pusztította el. A kormány ekkor kísérletett tett, hogy Győr város és Győr-sziget védelmét, mint állami feladatot, különválassza. A közgyűlés a rá maradt összeget sokallva, ismét megtagadta a kölcsön felvételét.

1885.. évi XV. Tc., az un. Rába-törvény elrendelte a Rába-szabályzás végrehajtását kormánybiztos vezetése mellett, kényszerkölcsön kiutalásával. Mindebből kiderül, hogy az ország egyetlen vízfolyása sem foglalkoztatta annyit a törvényhozást, mint a Rába-vízrendszer 1622-től 1904-ig.

A Rába medrét 80 átmetszéssel 48 km-rel, 131 km-ről 83 km-re rövidítették. Az árvízvédelmi töltések majdnem teljesen párhuzamosak, egymástól való távolságuk Győr-Árpás között 400 m, Marcaltőnél 320 m, afölött a nagyobb esésű szakaszban pedig 200 m volt.

1881-ben Uraiújfalunál tört ki az árvíz, ezért a Nickig végzett szabályozást az eredeti terveknek megfelelően meghosszabbították Sárvárig. A Rába 1886-1892 között végzett szabályozása magában foglalta a Marcal torkolati szakaszának rendezését is. Ugyancsak ebben az időben épülp a pápóci zsilip, valamint két csőzsilip a belvizek elvezetésére.

1900. áprilisában addig még nem tapasztalt árhullám vonult végig a Rábán, mely a töltésszakasád következtében 30.000 ha-t öntött el. Ez volt az utolsó árvíz a Rábán, mert az 1965. évi tavaszi árvíz már csak a töltésezés feletti szakaszon okozott károkat.